Az idei évet egy különleges
foglalkozással zártuk. Újra a Napraforgó Óvodában jártunk, a Vackor Csoportban,
ahol egy rendhagyó tornaórát tartottunk.
A foglakozás keretében a
Csodálatos Matricák Világában jártunk, ahol a feladatunk az elvarázsolt
Matricák kiszabadítása volt. Feladataink végrehajtásához természetesen Bora
segítségét is igénybe vettük, hisz az ő ügyessége, szaglása és merészsége sokat
segített az úton….
Amikor megérkeztünk a
Matricák világába, rögtön a Krokodilok Folyója szelte ketté utunkat.
Beszálltunk csónakjainkba, Borát is beültettük, és az evezőink segítségével
igyekeztünk a túlpartra jutni. Lassan eveztünk, egyenes háttal ültünk a
csónakban, nehogy felboruljunk, de amikor a krokodilok elkezdtek mindet
üldözni, gyors evezéssel hamar átértünk a folyón.
Amikor átértünk a túlpartra,
megkértük Borát, menjen előre és nézzen körül. Amíg Bora megnézte az utat, mi
négykézlábra ereszkedtünk, nehogy észrevegyenek minket az idegenek. Négykézláb
állva kinyújtottuk az egyik lábunkat hátra, hogy Bora amikor visszajön a
felderítő útról, védett úton jöhessen vissza hozzánk.
Bora szerint egy erdőn át
kell átvágnunk, ahol egymás után tudunk csak haladni, ezért felsorakoztunk Bora
mögött. Utunkat egyre sűrűbb lombok nehezítették, így a végére már csak törpe
járásban tudtunk közlekedni.
Végre kiértünk egy tisztásra,
ahol gyönyörű almafákra bukkantunk. Annak érdekében, hogy később se legyünk
éhesek, mindannyian szedtünk almát magunknak. Néha magasan voltak az almák,
ezért jó magasra kellett ugranunk.
A tisztás után mocsaras
vidékre érkeztünk, ahol nem lehetett átsétálni. Kúszva kellett átmennünk. Ki
tudna jobban kúszni, mint Bora, ezért őt utánozva kúsztunk át a mocsár vidéken.
A mocsaras vidéken átérve Varázs Varangyokba botlottunk. A varangyok elől a
székekre álltunk és nagyon vigyáztunk, nehogy felugorjanak ránk.
Amikor elmúlt a veszély,
tovább haladtunk a tanösvényen, de sajnos nagyon mély, kiásott lyukak
keresztezték az utunkat. A lyukakon csak úgy tudtunk átjutni, ha egyik
lábunkkal beleugrottunk, de páros lábbal ugrottunk ki belőle.
Amikor átértünk a mély
lyukakon, megkértük Borát, menjen előre és derítse fel a terepet. Bora szerint
már nagyon közel vagyunk, de veszélyt szimatol, ezért bújjunk el domb (székek) mögött.
Amikor kikukucskáltunk a domb mögül, megtámaszkodtunk nyújtott karral a
székeken és a lábunkat is hátra nyújtottuk. Amikor visszabújtunk a domb mögé,
akkor behajlítottuk a karunkat.
A domb nagyon meredek volt,
ezért csak hátrafele tudtunk lefutni, nehogy leguruljunk.
A dombról leérve egy
szántóföldre értünk, ahol búzát termesztettek. Nagyokat kellett lépkednünk,
nehogy kitapossuk a búzát. Elővettük az almát a zsebünkből, és a kinyújtott
egyik kezünkből a másik kezünkbe téve haladtunk előre, miközben minden lépésnél
tapsoltunk a térdünk alatt.
Már mindannyian nagyon fáradtak
voltunk, és szerettünk volna a Matricákhoz érni. Bora jelezte, hogy a Nyulak
Nyaralója mellett kell elhaladnunk, de a Nyulak eszén nagyon nehéz túljárni.
Mindannyian nyuszi ugrásban haladtunk el mellettük, és minden ugrásnál
integettünk nekik, hol a jobb kezünkkel, hol a bal kezünkkel, így minden
veszély nélkül átjutottunk.
Már majdnem a célnál jártunk,
amikor egy gyors folyású patak keresztezte utunkat. A híd nem volt stabil,
ezért csak páros lábbal ugrálva lehetett áthaladni rajta.
A patak túlpartján végre
megláttuk a Csodálatos Matricák Világát. Sajnos az ajtó zárva volt, amit a
Matricák Őrzője védett, és bizony kódot kért tőlünk, hogy bemehessünk. Bora
odament a zárt ajtóhoz, ahol az őrző egy rejtvény súgott neki. Amennyiben megfejtjük
a rejtvényt, belépést nyerünk az ajtón.
A gyerekek segítségével
nagyon hamar megfejtettük a rejtvényt, így kinyílt az ajtó és mi megmentettük a
Matricákat.
A foglalkozás végén még Bora
bemutatott néhány ügyességi feladatot, majd egy közös pihenéssel zártuk a
játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése