2015. december 13., vasárnap

Torna foglalkozás terápiás kutya segítségével



Az idei évet egy különleges foglalkozással zártuk. Újra a Napraforgó Óvodában jártunk, a Vackor Csoportban, ahol egy rendhagyó tornaórát tartottunk.

A foglakozás keretében a Csodálatos Matricák Világában jártunk, ahol a feladatunk az elvarázsolt Matricák kiszabadítása volt. Feladataink végrehajtásához természetesen Bora segítségét is igénybe vettük, hisz az ő ügyessége, szaglása és merészsége sokat segített az úton….
 
Amikor megérkeztünk a Matricák világába, rögtön a Krokodilok Folyója szelte ketté utunkat. Beszálltunk csónakjainkba, Borát is beültettük, és az evezőink segítségével igyekeztünk a túlpartra jutni. Lassan eveztünk, egyenes háttal ültünk a csónakban, nehogy felboruljunk, de amikor a krokodilok elkezdtek mindet üldözni, gyors evezéssel hamar átértünk a folyón. 




Amikor átértünk a túlpartra, megkértük Borát, menjen előre és nézzen körül. Amíg Bora megnézte az utat, mi négykézlábra ereszkedtünk, nehogy észrevegyenek minket az idegenek. Négykézláb állva kinyújtottuk az egyik lábunkat hátra, hogy Bora amikor visszajön a felderítő útról, védett úton jöhessen vissza hozzánk. 





Bora szerint egy erdőn át kell átvágnunk, ahol egymás után tudunk csak haladni, ezért felsorakoztunk Bora mögött. Utunkat egyre sűrűbb lombok nehezítették, így a végére már csak törpe járásban tudtunk közlekedni.







Végre kiértünk egy tisztásra, ahol gyönyörű almafákra bukkantunk. Annak érdekében, hogy később se legyünk éhesek, mindannyian szedtünk almát magunknak. Néha magasan voltak az almák, ezért jó magasra kellett ugranunk. 




A tisztás után mocsaras vidékre érkeztünk, ahol nem lehetett átsétálni. Kúszva kellett átmennünk. Ki tudna jobban kúszni, mint Bora, ezért őt utánozva kúsztunk át a mocsár vidéken. A mocsaras vidéken átérve Varázs Varangyokba botlottunk. A varangyok elől a székekre álltunk és nagyon vigyáztunk, nehogy felugorjanak ránk. 










Amikor elmúlt a veszély, tovább haladtunk a tanösvényen, de sajnos nagyon mély, kiásott lyukak keresztezték az utunkat. A lyukakon csak úgy tudtunk átjutni, ha egyik lábunkkal beleugrottunk, de páros lábbal ugrottunk ki belőle.







Amikor átértünk a mély lyukakon, megkértük Borát, menjen előre és derítse fel a terepet. Bora szerint már nagyon közel vagyunk, de veszélyt szimatol, ezért bújjunk el domb (székek) mögött. Amikor kikukucskáltunk a domb mögül, megtámaszkodtunk nyújtott karral a székeken és a lábunkat is hátra nyújtottuk. Amikor visszabújtunk a domb mögé, akkor behajlítottuk a karunkat.




A domb nagyon meredek volt, ezért csak hátrafele tudtunk lefutni, nehogy leguruljunk.
A dombról leérve egy szántóföldre értünk, ahol búzát termesztettek. Nagyokat kellett lépkednünk, nehogy kitapossuk a búzát. Elővettük az almát a zsebünkből, és a kinyújtott egyik kezünkből a másik kezünkbe téve haladtunk előre, miközben minden lépésnél tapsoltunk a térdünk alatt.


Már mindannyian nagyon fáradtak voltunk, és szerettünk volna a Matricákhoz érni. Bora jelezte, hogy a Nyulak Nyaralója mellett kell elhaladnunk, de a Nyulak eszén nagyon nehéz túljárni. Mindannyian nyuszi ugrásban haladtunk el mellettük, és minden ugrásnál integettünk nekik, hol a jobb kezünkkel, hol a bal kezünkkel, így minden veszély nélkül átjutottunk.

Már majdnem a célnál jártunk, amikor egy gyors folyású patak keresztezte utunkat. A híd nem volt stabil, ezért csak páros lábbal ugrálva lehetett áthaladni rajta.


A patak túlpartján végre megláttuk a Csodálatos Matricák Világát. Sajnos az ajtó zárva volt, amit a Matricák Őrzője védett, és bizony kódot kért tőlünk, hogy bemehessünk. Bora odament a zárt ajtóhoz, ahol az őrző egy rejtvény súgott neki. Amennyiben megfejtjük a rejtvényt, belépést nyerünk az ajtón.

A gyerekek segítségével nagyon hamar megfejtettük a rejtvényt, így kinyílt az ajtó és mi megmentettük a Matricákat.

A foglalkozás végén még Bora bemutatott néhány ügyességi feladatot, majd egy közös pihenéssel zártuk a játékot.










2015. december 4., péntek

Terápiás kutya a kiscsoportos gyerekeknél



Szerencsés gyerekek a Napraforgó Óvoda gyerekei. Az óvodában dolgozó nevelők maximális bizalmat szavaztak Borának, így újra meglátogattuk az óvodát.

A legutóbbi foglalkozás alkalmával új feladatot kellett megoldanunk, hisz a legkisebb óvodai korcsoportot látogattuk meg.
Két 30 perces foglalkozást tartottunk egymás után. Az első foglalkozáson a kiscsoportos gyerekeknél jártunk, míg egy rövid szünet után a középső csoportos gyerekeket igyekeztünk szórakoztatni.




A kiscsoportosok és középső csoportosok életkora 3-5 év, így a már megszokott feladatokat új köntösbe kellett öltöztetnünk.

A foglalkozás elején bemutatkoztunk Borával. A kisebb gyerekekkel közösen megbeszéltük a kutya testrészeit. Míg én Borán megmutattam az orrát, száját, fülét, lábait, pocakját….. addig a gyerekek magukon mutatták meg ugyanazokat a testrészeket. A nagyobb gyerekek feladata már több volt, ők maguk mutatták meg a testrészeket a kutyán.






Megbeszéltük, hogyan mutatja meg a kutya, ha örül nekünk, ha figyel valamire, megnéztük milyen nagy és erős fogai vannak a kutyáknak.




Bora trükkjeinek mindig nagy sikere van, így ezeket sosem felejtjük el bemutatni.



Közös játékunk Bora utánzása volt. Izgalmas volt Borát követve, ülni, ugrálni, forogni, tolatni, vagy nyuszi ülésben ülni, de mindenki szívesen feküdt le Bora közelében, ami kiváló alkalom volt a kutyához nagyon közel kerülni és egy kis simogatással kedveskedni neki.









Bátorság próbánk alatt a kisebb csoportban a földön fekvő gyermekek kezébe jutalom falatot tettünk, és Bora miközben körbe járt, kivette kezükből a falatot. A nagyobb csoportban a megszokott feladattal arattunk nagy sikert. Ebben a feladatban a jelentkezők különböző testrészeiről eszi le a jutalom falatot Bora. Ez igazi élmény, hisz a kutya szimatolását, száját és akár fogait, teljesen testközelből érezhetik a gyerekek.










A foglalkozás végén Bora megmutatta a gyerekeknek, hogy egy igazán finom falattal a fejen is tökéletesen lehet lépegetni. A gyerekek és az óvó nénik fejére is finom csokoládét helyeztünk, így ők is megmutatták nekünk, milyen ügyesen lépegetnek a csokoládét egyensúlyozva.








A foglalkozások végén Borával végig jártuk a csoportokat, és a gyerekek simogatással búcsúztak Borától.