Kutyás foglalkozás az óvodában

Az elmúlt időszakban három alkalommal jártunk a XVII. kerületben a Rákosmenti Óvoda két intézményében, a Robogó utcában és a VI. utcában, ahol a nagycsoportos óvodásokat látogattuk meg.

Óvodásoknak szervezett programunk első részében megismerkedünk Borával, a terápiás kutyával, Borán keresztül pedig a kutyák testrészeivel és testjeleivel.

Közös játékos tanulásunk alkalmával megszámoljuk Bora testrészeit. A gyerekek nagyon ügyesen azokra a testrészeket is megemlítik, amelyek nem látható a kutyán külsőleg (pl. szív, csontok).

A gyerekek elmondása alapján, családjaikban nagyon sokan tartanak kutyát, mégis az a tapasztalatunk, hogy a számukra idegen kutyával való megismerkedés szabályait nem igazán ismerik. Egy-egy vállalkozó gyerekkel játékos találkozás alkalmával megbeszéljük, hogy mindig köszönünk a kutyát sétáltató gazdának, hogy megkérdezzük, megsimogathatjuk-e a kutyát, valamint azt is, hogy a gazda engedélye után milyen formában „köszönünk” a kutyának, hogy az állat se ijedjen meg tőlünk, és biztonságosan megsimogathassuk bundás kedvencünket.

Nagy sikere van a gyerekek körében az igazi bátorság próbaként ismert játékunknak, mely alkalmával a gyermek lefekszik a földön elhelyezett plédre, különböző testrészeikre pedig jutalom falatot helyezünk. A gyerkőc dolga mindösszesen az, hogy nyugodtan fekszik, és élvezi, ahogy Bora megszimatolja, netalán megbökdösi az orrával, majd amikor megtalálja és leeszi róla a jutalom falatot, néha meg is nyalja. Minden csoportban vannak bátor jelentkezők, akik nagyon élvezik a feladat minden egyes pillanatát.

Bora egyik fő attrakciója, hogy jó néhány érdekes trükköt megtanult, és ezeket szívesen meg is mutatja a gyerekeknek. Pacsit ad nemcsak kézre, de lábra is, pörög-forog, szlalomozik a lábak között, ügyesen menetel a két lábam között előre és hátra. Ügyesen meghajol, és a popsiján tányért tart, majd a tányért még az orrán is tudja egyensúlyozni. Bora élelem megtagadása példás, még a szájába dugott ételt sem eszi meg.

Természetesen minden alkalommal játszunk közös játékot is. Az egyik legkedveltebb játék a „tűz, víz, repülő” játék. A játék mindenki által ismert, a különlegességét az adja, hogy Bora is játszik a gyerekekkel, fut velük együtt a tűz és a víz elől, és bizony gyorsan lefekszik, nehogy elüsse a repülő.

Nagyon jó, a megfigyelő képességet fejlesztő játék, amikor Borát különböző dolgokba öltöztetjük (vagy éppen vetkőztetjük) és a gyerekeknek ki kell találniuk, hogy mi változott meg Borán. természetesen a változás egy elszeparált területen történik, nehogy valaki idő előtt megsejtse a turpisságokat!

Nagyon szeretik a gyerekek sétáltatni Borát. Ez mindig nagy feladat, mert egy kitalált akadálypályán kell pórázon végig vezetni a kutyát, és ez néha bizony nem is olyan egyszerű feladat. Láttunk már nagyon kedves kislányokat elveszni a séta közben, mert Bora figyelmét nem tudták felkelteni, és láttunk már igazán karakán kisfiút, aki úgy oldotta meg a feladatot, mintha én magam vezettem volna végig a kutyát.

 

Amennyiben időnk engedi, a gyerekek élő alagutat vagy szlalom pályát képeznek, és Bora ide-oda szaladgál a lábak alatt, vagy szlalomozik a lábak között.

Játékos foglalkozásunkat mindig közös feladattal zárjuk. Bora bemutatja, hogy miként lehet finom sonkát a fejen egyensúlyozni, sőt még járkálni is tud vele úgy, hogy nem esik le róla. Ezt a feladatot kell a gyerekeknek és az óvó néniknek is végrehajtani, csak a fejükre nagyon finom csokit helyezünk. Bizony nem egyszerű egy csúszós papírba csomagolt kocka csokival a fejünkön sétálni, felállni vagy éppen leülni.

A feladatok végeztével simogatással és jutalomfalattal köszönnek el Borától a gyerekek. Mindig készítünk közös képet is, mert ez örökre emlék mindannyiunk számára.

Ezt a programot minden óvodában szívesen ajánljuk, mert kitűnő szórakozási és tanulási lehetőség a gyerekeknek, akik mindig kitörő lelkesedéssel vesznek részt a feladatokban és mérhetetlen szeretettel veszik körbe Borát, aki igyekszik minden felé irányuló szeretetet visszaadni a gyerekeknek.

A FOGLALKOZÁSAINKON KÉSZÜLT ÖSSZES FÉNYKÉP MEGTEKINTHETŐ KÖZÖSSÉGÜNK FACEBOOK OLDALÁN.

KÉPEK 

(a képek a facebook oldalunkon a "Fényképek-Albumok-..." menü alatt érhetőek el)

Dunabogdány 2015. augusztus 08.

A mai nap egy különleges helyen járunk Borával. Dunabogdányba voltunk hivatalosak egy olyan üdülőbe, ahol izomsorvadásos betegségben szenvedő gyermekek és ifjak töltik vakációjukat. Az idő kevésbé volt kegyes velünk, mert legalább 35 fokot mutatott a hőmérő. Az üdülő területén kinéztünk egy árnyékosabb helyet, így a meleg ellenére jól tudtunk dolgozni.

Nagyon készültünk az alkalomra, mert egyedüli dolgozó kutyaként Borának kellett lefoglalnia a résztvevőket mintegy másfél órán keresztül. Sok-sok ötletelés után megszületett a program, amit persze a helyszínen véglegesítettünk, alakítottunk az aktuális kívánságok alapján.

  Foglalkozásaink első lépése mindig a bemutatkozás. A mostani alkalommal igyekeztünk nagyon sok információt elmondani Boráról, a részt vevő szervezetekről, hisz az egyik játék pont arról szólt, hogy ki emlékszik a bemutatkozás alatt elmondott információkra.

A bemutatkozás után Borával végig vettük az összes általunk megtanult trükköt. Bora pacsit osztott, fogott jobbra-balra, menetelt a lábam között, tolatott mellettem vagy éppen tőlem távolra, asztalt játszott, párizsit egyensúlyozott a fején, virslit tartott a szájában, és még a távoli irányítást is kipróbáltuk.

 

A trükkök áradata után következett az első közös játék. Kérdéseket tettünk fel Borával kapcsolatban, és az a gyermek/szülő páros nyert, ahol a gyermek elsőként nyújtotta fel a kezét és mondta a helyes választ. Izomsorvadás esetén bizony ez nagy feladat a betegeknek, úgyhogy itt mindenképpen a szülő segítő együttműködése nagyon fontos volt. A helyes válaszért egy-egy Bora által dedikált fotó volt a jutalom.

A következő játékos feladat még számunkra is próbajáték volt, mert idegen környezetben, ennyi különleges szag mellett, még sosem próbáltuk ki. Vittünk magunkkal egy elég erőteljes illatú jutalomfalatot, melynek egy kis darabját eldugtuk az egyik néző kezében, miközben Bora háttal állt, nehogy meglássa, kinek a kezébe került a falat. Természetesen Bora felvehette a szagot a jutalomfalat másik darabjáról, majd a keres vezényszóra útnak indítottuk. Még minket is meglepett, hogy Bora milyen őrült tempóban, mekkora megabiztossággal találta meg minden alkalommal az eldugott jutalomfalatot.

Bár a következő feladatot inkább fiatalabb résztvevőknek szántuk, de a gyerekek és a szülők lelkesedését elnézve úgy döntöttünk, hogy ennek a játéknak is van helye a csoportnál. Borát egy esernyő mögé rejtettük, és hol ráraktunk valami ruhadarabot, vagy csatot, hol levettünk róla egy-egy dolgot. A közönségnek pedig azt kellett észrevennie, hogy mi változott meg Bora felszerelésében. Jól döntöttünk, mert mindenki nagyon élvezte, hogy hol sálat és sapkát kapott Bora, hol zoknit húztunk rá, vagy éppen lány mivoltát hangsúlyozva, csinos csatot biggyesztettünk a fejére.

A következő játéknál a résztvevő gyerekek és szülők segítségét kértük. Hullahopp karikákat kellett megfogni és tartani megfelelő magasságban, hogy Bora át tudja ugrálni őket. Bizony ez sem könnyű feladat egy olyan alanynak, akinek a kezét mozgatni, pláne ökölbe szorítani nagy megterhelést, igazi kihívást jelent.

Teljesen véletlenül, az egyik szülő vicces megjegyzése után döntöttünk úgy, hogy a bátrabb résztvevők különböző testrészeire jutalomfalatot helyezünk el, és Bora feladata lesz a falatkák megtalálása és mind két fél legnagyobb örömére, azok leevése. A kerekes székkel közlekedő gyermekek térdére, tenyerébe, valamint a legbátrabbaknak a lábujjaira helyeztük a falatokat. Bora persze mindegyik falatot megtalálta és bizony jó nyálas területet hagyott maga után, de szerintem ez senkit sem zavart. 

Igyekeztünk bevonni a szülőket is, így Borának élő szlalom pályán és alagúton kellett átmennie. 

A játékokkal szinte észrevétlenül eltelt másfél óra, és mivel Bora már nagyon kifáradt, a végén hatalmas simogatások közben búcsúztunk el vendéglátóinktól.