HANIMEC Barátság Kupa Szeged

2015. április 05-én, Húsvét vasárnap került megrendezésre Szegeden a HANIMEC Barátság Kupa.

A rendezvény érdekessége, hogy Magyarországon először itt került megrendezésre a terápiás kutyák versenye is. A terápiás kutyák mellett a munkakutyás ágazat engedelmes 1-3, valamint az őrző-védő ágazat 1-3. szintű versenye is megrendezésre került.

A verseny hasonló szabályok szerint zajlik, mint egy engedelmes ágazatban megrendezésre kerülő alacsonyabb szintű verseny, de a nehézséget az adja, hogy a részt vevő kutyák nem saját gazdákkal, hanem két teljesen idegen felvezetővel dolgoznak a pályán.

Mivel mi is indultunk ezen a versenyen, szeretnék néhány szóban beszámolni az élményeinkről.

Nagy izgalommal keltünk útra hajnali 5 órakor. Negyed 8 körül értünk le Szegedre a SZEOL pályára, a verseny helyszínére. Belépés előtt minden kutya papírjai, valamint egyedi azonosítói is ellenőrzésre kerültek. A pályán lehetőségünk volt a verseny előtt gyakorolni, vagy csak sétálni egyet. 

A rendezvény megnyitója és a bírók bemutatása után egy játékos meglepetés feladat várt a versenyző gazdákra. Egy adott területre csoki tojásokat rejtettek a rendezők (elvégre Húsvét van!!!), és szélnek eresztettek minket. A megtalált csokikat természetesen megehettük.

A versenyen először az engedelmes 1-es szintre jelentkező kutyák vetélkedtek, majd ezt követően került sorra a terápiás kutyák viadala. Bár mindegyik versenyszám érdekes volt, én csak a saját élményeinkről szeretnék írni.

Bora indulási rajtszáma a 9-es lett, és ezzel a sorszámmal tényleg Ő lehetett az első kutya Magyarországon, aki ezt a versenyszámot végigküzdi. A versenyt két bíró pontozta. Az engedelmes részt Benke András felügyelte, míg az egyéb (terápiás) részt a NEO Magyar Segítőkutya Egyesülettől érkező Mányik Richárd értékelte.

Bora először a felnőtt, munkakutyázásban jártas felvezetővel dolgozott, míg a párja (mivel két kutya versenyez egyszerre) fekvésben (vagy ülésben) nyugodtan várakozott. Először a felvezető mellett kellett lépnie Borának, aki ütemváltásokkal tesztelte Bora figyelmét. 

Ezután következett az ültetésben, majd fektetésben való helyben maradás. A második rész a közömbösítés volt, melynél egy négy főből álló csoport két tagját kellett a kutyával megkerülni úgy, hogy a kutya az egyik embernél belső íven haladjon, míg a másik embernél külső íven. Itt arra figyeltek a bírók, hogy a kutya mennyire tud közömbös lenni a teljesen ismeretlen emberekkel. 

Az utolsó része a munkának az apport volt, amelyet minden kutya a saját apport tárgyával (labdával) hajtott végre. Először a felvezető kidobta a kutyának a labdát, miközben a kutya ülve várakozik mellette, majd vezényszóra visszahozza a labdát és odaadja a felvezetőnek. Az apport után rögtön azt is megnézték, hogy a kutya mennyire tud közömbös lenni a labda iránt. A bíró kezében levő labdával incselkedett a kutyával, de ebben az esetben (mivel nem kapott vezényszót a kutya), nem kezdeményezhetett kontaktust a labdával.

Az előbb leírt feladatokat a kutyának a másik felvezetővel (kutyázásban járatlan gyermek) is végig kellett csinálnia.

Bora a feladatokat kimagaslóan jól végezte el, a bírálatnál sok jó szót kaptunk. Sajnos az eredményhirdetésig várnunk kellett a pontozásra, hisz a két bírónak összesítenie kellett.

A rendezvény szervezői délben meleg ebéddel kedveskedtek a résztvevőknek, ami a hideg időjárás miatt mindenkinek jól esett.

Délután 4 óra körül került sor az eredmény hirdetésre, mely során Bora az előkelő második helyet szerezte meg. Igazán büszke vagyok a kutyámra, aki önállóan, a segítségem nélkül kitűnő eredményt produkált az első ilyen megrendezésre kerülő versenyen.

Köszönjük a szegedi HANIMEC Kutyásterápia és Sport Egyesületnek a kiváló rendezést, a lehetőséget, hogy egy barátságos, vidám hangulatú rendezvényen tölthettünk egy napot. Köszönjük a bíróknak a kedves szavakat, hogy megerősítettek minket abban, hogy Borának van helye a terápiás kutyák között.

Fót Károlyi István Gyermekközpont

A tegnapi nappal elkezdődött egy új terápiás sorozat az életünkben.

Több héten keresztül minden kedd délután ellátogatunk Borával a fóti Károlyi István Gyermekközpontba, ahol több kerekesszékes gyermeknek nyújtunk örömöt jelenlétünkkel. 

Az első alkalommal megismerkedtünk egymással. Bora bemutatott néhány trükköt, majd közös kutyás tornaórán vettünk részt.

Felállítottunk egy akadálypályát bójákból, melyen végig kellett haladnia a gyerekeknek úgy, hogy Bora húzta őket, nekik csak a szlalom mozgásra kellett figyelniük.

A következő feladatban kislabdát kellett a gyerekeknek dobni azzal a nehezítéssel, hogy a labda a felállított kúszón át guruljon. Borát a kúszón át küldtük a labdáért. Minden visszahozott labda után jutalomfalat járt!

A gyerekek kérésére kúszó nélkül is dobáltuk a labdát (ki tud messzebbre dobni), és mivel a tornateremben voltunk, így Bora igazán jókedvűen kifutkározhatta magát, míg összeszedte az eldobott labdákat.

A labdákat eltéve, áttértünk egy másik feladatra. A gyerekektől távolra kihelyeztünk egy bóját. A feladat az volt, hogy a kerekesszékkel el kellett gurulniuk a bójához, a bója tetejére kellett rakni egy virsli karikát, majd vissza kellett gurulni a kiindulási pontra, ahonnan Borát kellett elindítaniuk a jutalomfalatért, akit utána vissza is kellett hívni. A feladatot minél rövidebb idő alatt kellett megoldani.

Az óra végén minden gyerek igyekezett Borával egy-egy trükköt bemutatni, melyért természetesen járt a jutalomfalat.

A megjelenített képek nem a helyszínen készültek!

Kutya-gyerek kommunikációs foglalkozás egy óvodában

A mai gyönyörű napsütéses délelőtt a 15. kerület Szövőgyár utcai óvodában jártunk a Katica csoportban, ahol kutya-gyerek kommunikációs foglalkozást tartottunk Borával.

Nem kis meglepetésünkre a megbeszélt időpont előtt már rendben és fegyelmezetten a székeken ülve vártak minket a gyerekek és az óvó nénik.

Elsősorban bemutatkoztunk a gyermekeknek, majd interaktív foglalkozás keretében megismerkedtünk a kutyával, a kutya testjeleivel. Beszéltünk a kóbor kutyákról, és annak fontosságáról, hogyan viselkedünk velük.

A nagyon bátor közreműködő gyerekekkel kipróbáltuk, milyen érzés, amikor a kutya végig szimatolja az embert és netalán még meg is nyalja az arcunkat. Bora tevékenységét a gyerekek testére elhelyezett jutalomfalatok megtalálásával inspiráltuk!

Gyakoroltunk számtani alapokat is, hisz megszámoltuk, hogy Bora egyes testrészeiből hány darab található. A gyerekek kedvét azzal igyekeztünk növelni, hogy a megbeszélt testrészeket meg is kellett fogniuk, és a többieknek megmutatniuk. Még Bora fogait és nyelvét is meg kellett mutatni. 

Ez bizony vicces dolog volt, de a gyerekek nagyon bátran és ügyesen viselkedtek.

Igyekeztünk Bora által tanult trükkökkel elkápráztatni a csoportot, reméljük sikerült!

 
A közös játék alkalmával zenére sétáltunk körbe-körbe, majd a zene elhallgatásakor mindenkinek utánoznia kellett a Bora által bemutatott trükköt. ugráltunk a magasba, pörögtünk körbe-körbe, de még a „nyuszi” ülést is bemutattuk.

A foglalkozás következő részében kutyát sétáltattak a gyerekek, nehezítve a feladatot a földre helyezett bóják kerülgetésével. A sétáltatás végén Borát egy karikán átvezetve kellett a kiindulási helyre kísérni.

Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontos a kutyát megtanítani arra, hogy minden esetben hallgasson a gazdi szavára, miért jó, ha a kutya nem eszi meg a földre szórt ételt.

Bora megmutatta, hogy nemcsak a földre az orra elé szórt jutalomfalatokat nem eszi meg, de bizony a szájába dugott virsli sem csúszik le a torkán, amíg a gazdi nem ad rá engedélyt.

A foglalkozás végén a gyerekek simogatással, egy-egy önálló trükk bemutatásával és sok-sok jutalomfalattal búcsúztak Borától.

Köszönjük az óvoda pedagógusainak a fogadtatást, mi nagyon jól éreztük magunkat!